Cégünk jelenleg négy Ikarus
autóbusszal rendelkezik, ezek közül kettő az egykori Egyedi gyáregység által
svéd megrendelők részére készített darabok. Az E94-es típust 1994. tavaszán
mutatták be, mellyel részben konkurenciát állítva saját magának, egy újabb elővárosi-városi
autóbuszcsalád került a magyar buszgyártás történelmébe. Az autóbusz
főkonstruktőre 1994-ben Ipari Minisztériumi díjat, valamint Miniszterelnöki
Különdíjat is kapott a létrejött munkájáért.
A demódarab fotózáson 1994-ben (forrás: eagbuszok.blog.hu) |
Az Egyedi gyáregység legtartósabb
és legnagyobb darabszámú megrendelései szinte kivétel nélkül a skandináv
államokból (Svédország, Finnország, Norvégia) érkeztek. Az E94.15-ösöket
1998-ban rendelte meg három, Umea térségbeli cég: Abramssons Buss AB, Olofssons
Last & Frakt AB és a Sjöströms Bussar [Vännäs] AB. E cégek nyerték meg
ugyanis néhány város közötti viszonylat közlekedtetésének jogát, mint például
az Umea-Sävar-Umea vonalon is. A fenti cégek az új buszaikat 1999-ben vehették
át az EAG-tól, majd egészen 2005-ig közlekedtek a térségben. Igen fiatalon
tovább adtak rajtuk, részint az Euro II-es emissziós norma, részint a jobb
anyagi helyzetük miatt.
![]() |
Gyári fotók az elkészült kvartettről kívül-belül (forrás: Ikarus EAG Kft./Petrás Erika) |
Ezt követően a négy autóbusz a
Scania és az EAG autóbuszok svédországi importőrének segítségével 2006-ban
hazakerült, először a Scania Magyarország telepére (Biatorbágy), ahonnan kettő
még ugyanezen évben a Kapos Volán Zrt-hez került.
![]() |
A leendő LUN-765 a Scania Magyarország Kft. biatorbágyi telephelyén (forrás: indafoto.hu/ekm-765) |
A másik kettő közül az egyik egy
teljes felújítást követően – mely szükséges volt a korrodált vázszerkezet miatt
(is) – 2010. őszén került Cégünk birtokába, s végül a negyedik darabot is
csatasorba állítottuk járműparkunkban, 2011. májusában. Utóbbi darab szintén
igényelt egy átfogó beavatkozást, így ez is felújítás után került csak
utasforgalomba.
Az autóbuszok Scania alvázra
épültek (L94 UB 6x2), valamint az alvázhoz a cég motort is szállított (önjáró
alváz): Scania DSC 915-ös típusú, soros, hathengeres, turbótöltött, közvetlen
befecskendezésű, 8 974 cm3 hengerűrtartalmú, 228 kW-os maximális
teljesítményű, Euro II-es emissziós normákat teljesítő dízelmotor van hátul
beépítve, egy ZF 5HP600-as, 5+1 sebességes automata sebességváltóval. A
konstrukció legnagyobb hátránya talán, hogy a harmadik tengely nem
kényszerkormányzott (de tehermentesíthető), így a kanyarokban nagyobb
odafigyelést igényel az autóbusszal közlekedni.
![]() |
A busz szíve |
![]() |
Tehermentesíthető C tengely alulról, valamint a kardántengely |
Mindegy Egyedi a maga módján egyedi: a négy busz egységesen
LE-kialakítású (a második ajtóig alacsonypadlós, onnan két lépcsőt követően
lehet hátrafelé továbbhaladni), valamit három közülük hermetikusan zárható
térrel rendelkezett az első tengely és a második ajtó között – ezutóbbi
megoldást a felújításuk alkalmával eltávolították ugyan, de az „árulkodó
nyomok” még mindig felfedezhetőek a buszainkon. Ebbe a térrészbe a Webasto
légkondicionáló pollenmentes és túlnyomásos levegőt juttatott be, ezzel kizárva
a szennyező részecskék bejutását.
![]() |
Belülről manapság... |
![]() |
...és a gyárból kigurulva, még a hermetikusan záródó ajtóval az utastérben (forrás: Ikarus EAG Kft./Petrás Erika) |
Cégünk elhivatott az egykori
nagyvolumenű haza buszgyártás emlékének ápolása iránt, jelenlegi s terveink
között szerepel egy Ikarus 256-os restaurálása – ezzel is gyarapítva a hazai
nosztalgia autóbuszok számát.
Források:
- eagbuszok.blog.hu
- sony872.blog.hu
- Gerlei-Kukla-Lovász: Az Ikarus évszázados története (maróti, 2008)